Először néhány szóban a tűzoltóság megalakulása előtti helyzetről, körülményekről:

  • A községi elöljáróság már abban az időben is igyekezett a tűzvédelemről gondoskodni, amikor még ellenezték a községen belüli önkéntes tűzoltóság megszervezését.
  • Tavasztól őszig, éjjel-nappal tűzőri szolgálat volt a református templom tornyában, ahol az elöljárók által megbízott tűzőr körüljárva állandóan figyelte a falut. Ha gyanús füstöt vagy lángot látott feltörni, nappal piros zászlót, éjjel piros lámpát tűzött ki abba az irányba, amerre a tűz volt. Ebből tudták az emberek, hogy merre van szükség a segítségükre. A templom harangjának félreverésével riasztotta a lakosságot, hogy a tűzoltószerek (lóvontatású fecskendő, lajt) kiszállítása is megtörténjen. Az e célból megjelenő első fogatosnak az elöljáróság jutalmat fizetett, melynek összege az elmondások szerint 20 pengő volt.
  • Felváltva, egyszer Gomola Ferenc, máskor Tóth Sándor lakatos mesterek személyében a község gondozókat alkalmazott, akiknek az volt a feladata, hogy a községi tűzoltószerek állandóan jó karban, használható állapotban legyenek. Tűz esetén, a helyszínen az ő feladatuk volt a megjelent emberek munkára beosztása é;s a tűzoltás irányítása.
  • A község felettes hatóságai (főszolgabíró, alispán) a Belügyminisztérium kezdeményezésére már az 1920-as években is szorgalmazták az önkéntes tűzoltóság megalakítását. Ekkor az országban, általános megelégedésre már nagyon sok helyen működött önkéntes tűzoltóság, lettek volna követhető példák.
  • A község vezetőinek – elsősorban Gergely Andor, akkori főjegyzőnek – azonban az volt a véleménye, hogy nincs itt szükség az önkéntes tűzoltóság megalakítására, mert tűz esetén minden épkézláb ember önkéntes tűzoltó;. Ha valahol kitör a tűz, mindenki a legnagyobb gyorsasággal igyekszik az oltásban részt venni.

Ilyen szempontból vizsgálva a dolgot, a község elöljáróságának elutasító magatartása, nem volt teljesen alaptalan. Nagyon sokan tudnak arról, hogy közel száz évvel azelőtt a község tekintélyes része a túz martaléka lett a felvégen. Az akkori hatalmas tűzvész után az emberek egymás iránti segítőkészsége olyan mély gyökeret vert a szívükben, hogy később, ha bárki bajba jutott közülük – legyen az, barát vagy ellenség – határtalan igyekezettel mentek, hogy segítsenek.

Az első tablóElég volt a harangokat megkongatni, hogy ki-ki nappal vagy éjszaka felragadja a keze ügyébe kerülő rocskát (vizesvödröt), kannát, villát vagy gereblyét, és rohant segíteni. Ez a segítőkészség nem csak a községet pusztító tűzvész idején élt emberekben alakult ki, hanem teljes egészében átvették gyermekeik, unokáik is.

Ez a segítőkészség fennállt a községi önkéntes tűzoltóság megalakítását közvetlen megelőző 10 évben is. Ez volt az alapja annak, hogy a község elöljárói ellenezték a tűzoltóság megalakítását, mert azt feltételezték, hogy ha lesz a községben tűzoltóság, akkor a közönség segítőkészsége alábbhagy - mondván, menjenek oltani a tűzoltók - akik önmagukban nem lesznek képesek a tűzzel eredményesen szembeszállni. Ahhoz, hogy a tűzoltóság a lakosság bevonása nélkül működni tudjon, olyan műszaki és egyéb feltételek biztosítása szükséges, ami akkoriban csak a nagyvárosi tűzoltóságoknak állt rendelkezésére. (motoros fecskendő, motoros lajt, olyan jó minőségű utak, amelyeken esős, sáros időben is közlekedni tudnak ezek az eszközök, stb. Az eszközök önmagukban semmit sem érnek, ha nincsenek képzett személyek, akik a tűzoltó munkát vállalják.

lyen adottságok biztosításáról olyan nagyságú településeken, mint Jászkisér, szó sem lehetett. Az önkéntes tűzoltóság felállítása után is látszólag maradt minden a régiben, de mégis jelentős változások történtek. Az önkéntes tűzoltók elméleti oktatásokon, gyakorlatokon kiképzést kaptak a tűzoltás szabályairól, és így a tűzoltás irányítóivá váltak. Később ezt az elöljárók is belátták, megváltoztatták álláspontjukat és segítették a tűzoltóság munkáját. Ehhez az is hozzájárult, hogy a háború kezdete előrevetni árnyékát, és már voltak tapasztalatok a tüzet okozó vegyi fegyverek alkalmazásáról is.

Ilyen előzmények után került sor az önkéntes tűzoltóság megalakítására Jászkiséren.

Mint korábban leírtuk, az elöljárók ekkor már nem ellenezték, sőt a háború miatt támogatták a tűzoltóság megszervezését. Tudták, hogy ehhez olyan személyre van szükség, aki a tűzrendészeti és tűzoltási műszaki ismeretek birtokában van. Ilyen képzettségű lakos a községben nem volt, tehát olyan személyt kellett találni, aki a szakismeretek megszerzését vállalta.
A szakismeretek megszerzésére a Debreceni Hivatásos Tűzoltóság tanfolyamán volt lehetőség. A választás Szeremi Ferencre esett. A tanfolyam költségeit a község magára vállalta, így került Feri bácsi a debreceni kerületi tűzoltótanfolyamra 1940 májusában.

A tanfolyam célja a községi tűzoltóságok vezetőinek képzése volt. Abban az időben a Debreceni Hivatásos Tűzoltóság a kor követelményeinek megfelelő eszközökkel volt felszerelve és országos hírű tűzoltótisztek dolgoztak ott. Ők írták a tankönyveket és oktatták a tűzoltótanfolyam résztvevőit is.
Szeremi Ferenc a tanfolyam végén sikeres vizsgát tett, és már mint képzett tűzoltó látott hozzá az önkéntes tűzoltóság megszervezéséhez Jászkiséren. Ebben a munkában hamarosan lelkes támogatói akadtak, akik maguk is fontosnak tartották a tűzoltóság létrehozását. Bokor Mihály, Bende Sándor, Csorba János, Petrovics István és Petrovics Pál vettek részt a szervezőmunkában. A szervezésnél - foglalkozásra való tekintet nélkül - szívesen vették minden jóravaló, becsületes ember jelentkezését, de törekedtek arra, hogy a tűzoltóság tagjai elsősorban az iparosok közül kerüljenek ki.
Ennek oka a célszerűség volt. Jászkisér mezőgazdasági jellegű község volt, egyéni gazdálkodókkal, akik nagyon sokszor a határban dolgoztak, így tűz esetén nem mindig lehetett volna rájuk számítani. Az iparosok a község különböző pontjain dolgoztak, így ők munkájukat megszakítva, hamarabb érhettek a tűz helyszínére, ami adott esetben nagyon nagy előnyt jelentett.

A megalakult tűzoltóságA lelkes szervezők munkájának köszönhetően 1940 novemberében 27 fővel megalakult a Jászkiséri Önkéntes Tűzoltótestület.

Az alapítókról készült fénykép ma is megtekinthető a tűzoltószertárban.

A megalakulás után a község Szeremi Ferencet nevezte ki tűzoltó parancsnoknak, s ezt a tisztséget 1943 májusáig látta el.
Akkor Jánoshidára költözött, ahol segédjegyző lett.

Helyét Bokor Mihály vette át, aki 1943-tól 1977-ig volt az önkéntes tűzoltóság parancsnoka.

Szeremi Ferenc parancsnoksága alatt vezették be, és ez később nagyon sokáig így maradt, hogy a tűzoltók minden vasárnap a reggeli órákban összegyűltek, és a 2-3 órás együttlét alatt gyakorlatokat, elméleti képzéseket tartottak.

A községi elöljáróság gondoskodása a megalakuláskor nem szűnt meg. Új tűzoltó szertárat építettek tömlőszárító toronnyal, tömlőket és egyéb szakfelszereléseket vásároltak a tűzoltóknak. A tűzoltók részére rövidesen egyenruhát varrattak, hogy a gyakorlatok, szolgálat és tűzesetek alkalmával saját ruhájukat kíméljék, továbbá egyéni védőfelszerelésként sisakot, mentőövet és tűzoltóbaltát is kaptak.

A hetenként egyszeri összejövetelek alkalmával nem lehetett a szükséges képzést biztosítani, a folyó háború is szakképzett tűzoltók meglétét indokolta, ezért a község az önkéntes tűzoltók közül többeket elküldött a megyében rendezett tűzoltó tanfolyamokra.

Ilyen tanfolyamot végeztek: Bokor Mihály, Bende Sándor. Csorba János és Petrovics István. A megalakulás utáni években egy nagyobb tűzeset fordult elő, amikor a téglagyár leégett. A tűzoltók beavatkozása sikeres volt, mert a gépházat és a benne lévő gépeket megóvták.

1943. május 1-től Bokor Mihály parancsnok vezette a tűzoltóságot, akitől 1945-ben rövid időre Petrovics István vette át ezt a feladatot. A háború után hamar rendeződtek a tűzoltóság sorai, és így működése folyamatosnak tekinthető.
A megalakulást követő nehezebb évek után sokat fejlődött a tűzoltóság. Az induláskor meglévő mozdony és kocsifecskendő helyett 400-as és 800-as kismotorfecskendőt kaptak, majd egy MÁVAG gépjárműfecskendőt hoztak Jászkisérre.
Minden évben megszervezték az aratás alatti ügyeletet. Éjjel-nappal két tűzoltó volt szolgálatban, akik szükség esetén a tűzoltógépjárművel vonultak a helyszínre. A határban előforduló tüzeket motorkerékpáros futárok jelezték.

Gyakorlatozás közben1948-tól az országos vezetés kezdeményezésére minden évben felmenő rendszerben járási, megyei és országos tűzoltó versenyeket rendeztek. A jászkiséri tűzoltók számtalan oklevelet, serleget és emléktárgyat nyertek a különböző versenyeken. A férfi raj nagyon sok versenyen verhetetlen volt. Hiába vívták ki a jogot, 1968-ban a forradalmi helyzet miatt nem mehettek ki a csehszlovákiai nemzetközi versenyre. Legsikeresebb időszak az 1967-1977 közötti tíz év volt, amikor összesen háromszor volt a férfi csapat második, a többi versenyt mind megnyerték.
Az 1950-es évek közepétől ifjúsági tűzoltó csapatokat is szerveztek. Külön fiú és lány csapat volt, akik kiképzés és gyakorlás után nagyon sok versenyen szerepeltek eredményesen. Az ifjúsági csapatok kiképzését Bende Sándor végezte.

1968. május 19-én a járási versenyt Jászkiséren rendezték, ahol a lánycsapat első lett, így mehettek a Kisújszálláson megrendezett megyei versenyre, ahol szintén elsők lettek. A makói országrészi versenyen pedig második helyezést értek el.

A győztesek névsora: Baksa Erzsébet, Berente Klára, Berente Margit, Dudás Magdolna, Gál Borbála, Nagy Erzsébet és Szabó Margit.
Bende József 1955-ben lett az önkéntes tűzoltótestület tagja, elmondása szerint abban az évben Nyikos László volt a parancsnok. A tűzoltók jelmondata a következő volt abban az időben:

"Tűzön vízen át, védjük a Nemzet vagyonát!"

1961-ben a tűzoltóság megalakításának 20. évfordulóján a következő személyek voltak a Tűzoltó Testület tagjai:
Szabó Miklós elnök, Bokor Mihály parancsnok, Abonyi Ferenc, Ádám Sándor, Bagi László, Bende József, Bende Sándor, Bugyi Ferenc, Csajági Mihály, Csomor István, Csorba János, Dudás György, Forgó Ferenc, Járvás János, Kakuk József, Kiss Ferenc, Markovics Bertalan, Nyíri Sándor, Orosz István, Petrovics István, Petrovics Pál, Pilner Mihály, Rapi András, F.Szabó Ferenc, Szabó Zsigmond, Vankó Mihály, Vona Péter.

TablóA csapatokon kívül a parancsnokok és tűzoltók munkáját is elismerték a járási és megyei vezetők. Először Bokor Mihály kapott 1975-ben Tűzbiztonsági Érem arany fokozatát, majd 1977-ben Csorba János is megkapta ugyanezt a kitüntetést. Bendő József parancsnok 1978. november 7-én vehette át a Tűzbiztonsági Érem ezüst, 1982-ben pedig az arany fokozatát.
Bokor Mihályt Jászkiséren mindenki úgy ismerte, hogy szívvel-lélekkel dolgozott az itt élők biztonságáért, lelkiismeretes, jól képzett parancsnoka volt a tűzoltóknak, aki 1977-ben egészségi okokból mondott le erről a tisztségéről.
1978-tól 1992-ben bekövetkezett haláláig Bendő József volt az Önkéntes Tűzoltó Testület parancsnoka.

Győri János Jászkisér díszpolgára, nyugdíjas tanár, helytörténész

 
Névnap
Ma 2018. február 25., vasárnap,
Géza napja van.
Holnap Edina napja lesz.
Oldalstatisztika
Tagok : 1129
Tartalom : 37
Tartalom találatai : 112664
Ki olvas minket?
Oldalainkat 50 vendég böngészi